A transzgenerációs örökségek témája a kezdetektől fogva foglalkoztatja a pszichoanalitikusokat is.

Már Freud (1991) is ír az ismétlési kényszer nevű jelenségről, amely általában traumatikus történésekből fakadó elfojtott tartalmak újra és újra megjelenésén alapszik. A kliens viselkedésével önkéntelenül megismétli a múlt eseményeit, amelyek nem tartalmaznak örömlehetőséget, és nem is hoznak kielégülést. Megszűnését az elfojtott emlékek tudatosítása idézheti elő.

Freud (1923, 47-48. old.) foglalkozott az én és az öröklés kérdésével is, illetve magával az öröklési folyamat lehetőségével, amivel kapcsolatban egy családi tudattalan létezését sejteti: "Az én élményei az öröklés számára egyelőre látszólag elvesznek, de ha azok gyakran és elég erősen nemzedékről nemzedékre következő számos egyénnél ismétlődnek, úgyszólván az ősvalami élményeivé tevődnek át, amelyek benyomásai az öröklés útján megmaradnak. Így az átöröklődő ősvalamiben megszámlálhatatlan sok én maradéka él tovább, és ha az én a maga felettes-énjét az ősvalamiből meríti, talán csak régebbi én-alakulatokat hoz ismét felszínre, azokat feltámasztja. "

Szondi Lipót (1996), aki sorsanalitikusként munkálkodott, mindenekelőtt felveti a jelenség genetikai vonatkozását. Szerinte az emberek a genetika törvényei alapján választanak maguknak olyan párt, akik biológiai szempontból is hasonlítanak szüleikhez, vagy azokhoz az őseikhez, akik egy traumatikus problémát hordoznak/hordoztak magukkal. Eseteinek tanulmányozása során kialakította saját elméletét a sorsátvételről. Jellemzői között szerepelnek a következő gondolatok:

- A tudattalanban a lét számára ős-figuráknak és az utódok cselekvéséhez szolgáló családi mintáknak kell létezniük, melyek kényszerítően irányítják sorsunkat. Így keletkeztek a fogalmak a "családi tudattalanról" és a "kényszersorsról".

- Az ősök ellenfele az utód állásfoglaló énje. Az énnek hatalmában áll, hogy az ősök igényei ellenében válasszon. Így jutott a "szabad, egotropikus választás" és a "szabadon választott sors" fogalmakhoz.

Volkan és Ast (1997) a transzgenerációs továbbadásról: a szülők saját „lerakódott" reprezentációjukat adják tovább gyermekeiknek. Ilyen lerakódott reprezentáció lehet egy trauma, egy gyász, amin az illető nem tud továbblendülni. Az ehhez kapcsolódó negatív reprezentációk, érzések, élmények fejlődnek ki a gyermekben, olyan módon, hogy a szülő tudattalan üzenetet küld a gyermeknek, hogy ő foglalkozzon a felnőtt traumatizált szelf-reprezentációjával. Így a gyermek fog gyászolni, és átélni ezeket az érzéseket, nem feltétlenül sikeresen. Az érzés és élmény továbbvivődik generációról generációra.

 

Forrás:

Sas Viktória (2010) Az elveszített ikertestvér jelenségének vizsgálata a családállítás módszerén keresztül Károli Gáspár Református Egyetem, Bölcsészettudományi Kar, Pszichológiai Intézet, Szakdolgozat

Hivatkozások:

Freud, S. (1991) A halálösztön és az életösztönök Múzsák Kiadó, Budapest

Freud, S., Az ősvalami és az én. [1923] Hatágú Síp Alapítvány. Budapest 1991. 47-48.

Szondi Lipót (1996) Sorsanalízis és önvallomás. Szondi Lipót életművéből. Thalassa, 1996/2.

V. D. Volkan, G. Ast (1997) Sibling in the unconscious and psychopathology International Universities Press, Inc.

A hozzászóláshoz be kell jelentkezned
Design © GSArt.hu | Minden jog fenntartva.