A szociálpszichológia területén Ábrahám Miklós és Török Mária (1998) vezették be az ún. crypte fogalmát. A crypte egy olyan „titkos sírbolt", amit a kifejezhetetlen, titokkal terhes gyász hoz létre. Ebben a kriptában van élve eltemetve, szavak, képek, érzelmek emlékeiből összeszőve a veszteség tárgyi megfelelője, teljes személyként. A kripta tartalmazza a – tényleges vagy feltételezett – traumákat is. Ily módon a tudattalan fantáziáknak egy egész világa jön létre, amely azután saját, rejtett életét éli

A szerzők a crypte-jelenségen keresztül jutottak el és találtak rá a fantom-elméletre:

„A fantom fogalma a pszichoanalitikus vizsgálódás fókuszát kiterjeszti az egyénen túlra, mivel abból indul ki, hogy vannak emberek, akik, anélkül hogy tudnának róluk, elődeik életének titkos lelki tartalmait örökölhetik. A "fantom" egy radikálisan új irányzat a freudi és Freud utáni pszichopatológiai elméletek között: innentől kezdve a tünetek már nemcsak a személy egyéni élettapasztalataiból származtathatóak, hanem valaki más lelki konfliktusaiból, traumáiból vagy titkaiból is. [...] Egy személy életében helyre nem hozott "szakadások" ártalmas módon és tudattalanul érinthetnek egy másik személyt. A fantom gondolata újrarajzolja a pszichopatológia határait, és a terápiás lehetőségeket is bővíti, mivel feltételezi az egyénen belül egy olyan kollektív pszichológia létezését, amely több generációt magában foglal, tehát az analitikusnak az egyik nemzedék hangjait kell meghallania a másik tudattalanjának vizsgálatakor." (Rand, M., 1998, 123. old.)

A fantom hipotézis akkor merül fel, ha a páciens lelki életének tanulmányozásán keresztül nem sikerül fényt deríteni a lelki zavarok okára. Apránként a kényszeres, fóbiás vagy más típusú tünetek egy másik személy titkos életének nyomaiként tűnnek elő. A fantom fogalma az egyéni, sőt a családi pszichológián túl is alkalmazható. Bizonyos aspektusai megvilágíthatják egyes szociális intézmények kialakulásának kérdését, és új perspektívát jelenthetnek kulturális minták és politikai ideológiák pszichológiai gyökereinek vizsgálatában. A múlt meghamisítása, figyelembe nem vétele, elhanyagolása – akár egy totalitárius állam által intézményesítve (pl. NDK), akár pedig a szülők és nagyszülők révén – táptalaja lehet szégyenletes titkok fantomatikus visszatérésének, az egyén, családok, közösségek vagy akár egész nemzetek szintjén is.

A pszichoanalízis a Valóság elfogadtatását tartja megoldásnak. Ez annyit jelent, hogy meg kell szüntetni a metapszichológiai súlyát egy olyan valóságnak, amelyik csak tagadása által nyeri el létezését. Úgy biztosítják a halott nyugalmát, és azzal tisztelik meg, hogy felfedik szégyenletes titkait, megpróbálják megérteni meg nem nevezett és rejtett szenvedéseit. A halott előző életének leleplezése nem azért fontos, hogy békéjét helyreállítsák vagy megakadályozzák éjszakai csínytevéseit, hanem azért, mert az elhunyt gyanútlanul folytatja pusztító pszichikus fél életét – az utódokban.

Erdélyi Ildikó (2004) tovább építette a fantom-elméletet; arra a következtetésre jutott, hogy a nemzedékek tagjai között öröklött trauma (vizsgálataiban a törvényen kívüli származás traumája) sokkal jobban gátolja a második generációs leszármazottak lelki fejlődését, mint aki első generációs tagként szenvedte el a traumát. Ennek okaként feltételezi, hogy az első generációs szülő eleve hasítással volt jelen családjában, és ez gátlón hatott ki a gyerekeire is.

 

Forrás:

Sas Viktória (2010) Az elveszített ikertestvér jelenségének vizsgálata a családállítás módszerén keresztül Károli Gáspár Református Egyetem, Bölcsészettudományi Kar, Pszichológiai Intézet, Szakdolgozat

Hivatkozások:

Ábrahám M., Török M., Rejtett gyász és titkos szerelem. Részletek A mag és burok c. könyvből. Thalassa, 1998/2-3.

Rand, M., Bevezető Ábrahám M. és Török M. A mag és burok c. könyvéhez. Thalassa, 1998/2-3., 123.

Erdélyi I. (2004) A fantom-jelenség mint transzgenerációs örökség. In: Tér és Tükör, Flaccus, Budapest.

A hozzászóláshoz be kell jelentkezned
Design © GSArt.hu | Minden jog fenntartva.