A „mindenttudó", avagy morfogenetikus mező

Hellinger azt találta, hogy az egymással összeköttetésben levő lelkek (pl. a család) egy közös mezőt alkotnak, mely több, és nagyobb erővel bír összességében, mint az egyének egyenként, és ez a mező kihatással van az egyének életére.

Ezenkívül Rupert Sheldrake volt az, aki vizsgálta az összetartozó lények, az állatcsoportok tagjai, az állat és a gazdája, és az egymással kötődésben élő emberek között is létező láthatatlan összeköttetéseket – az ő elmélete szerint létezik egy energiamező, ún. morfogenetikus mező –, melynek köszönhetően az egyedek a távolból is tudnak egymásról. Sheldrake mindezt számos, a nyugati tudomány kritériumainak is megfelelő kísérlettel bizonyította (Sheldrake, 2000, 2003).

2003-ban a Wieslochban tartott Első Nemzetközi Család- és Rendszerfelállító Konferencián Hellinger és Sheldrake egyetértettek abban, hogy ugyanazzal a jelenséggel dolgoznak.

A morfogenetikus elnevezés azon a megfigyelésen alapul, hogy ha valami megtörtént, akkor időközönként újra és újra megismétli önmagát, mígnem formává alakul. Amikor az egyén cselekvés előtt áll, a mező emlékezik és megismételhet egy korábbi cselekvést. Ezért fordulhat elő, hogy egy családban generációról generációra ugyanazok a sorsok ismétlődnek, mert a családi mező emlékezete ugyanazokat hívja elő. Ha a morfikus mezőt kívülről egy új szellemi behatás éri, akkor ez az ismétlődés megáll, és az egyén képes lesz egy új életszakaszt kezdeni. A gyógyulás azzal kezdődik, ha a múltat - az ismétlődésekkel együtt - tisztelettel elfogadja, nyitottá válik a jövő felé, és vállalja a pillanat kockázatát. Amikor az egyén felismeri a valóságot, azt, ami van, és nem annak bűvöletében él, hogy a valóságnak milyennek kellene lenni, akkor ez az a pillanat, amikor az új szellemi mozgás beállítható gyógyító mondatokkal.

Nagyanya életmódja az én génjeimben

A GEO Magazin 2009. szeptemberi számában megjelent egy cikk, amely kifejti, hogy a traumatikus élmények még az unokák genomjában is nyomot hagyhatnak. A gének nem állandóak, hanem változtathatók. A szervezet például az idők során a táplálkozáson keresztül ki- és bekapcsolja a géneket, és ezek az aktuális állapotban adódnak tovább.

Megfigyelték, hogy a második világháború során éhező nők unokáinál fellelhető a magzatkori alultápláltság, illetve különböző anyagcsere-betegségeik vannak. Az éhezők szervezete ki tudta nyerni a maximális energiát a minimális táplálékból, és az anyaméhben ezt tanulták meg gyermekeik is. A jel beleíródott a genomba, amely aztán így öröklődött, és az unokák szervezete már nem tudott mit kezdeni egy olyan társadalommal, ahol bőségesen van táplálék; egyre gyakoribb lett náluk pl. a cukorbetegség.

 

Forrás:

Sas Viktória (2010) Az elveszített ikertestvér jelenségének vizsgálata a családállítás módszerén keresztül Károli Gáspár Református Egyetem, Bölcsészettudományi Kar, Pszichológiai Intézet, Szakdolgozat

Kirsten Brodde (2009) Nagyanya életmódja az én génjeimben GEO Magazin, 9., 40-41.

Hivatkozások:

Rupert Sheldrake (2000) A Dog That Seems to Know When His Owner Is Coming Home:

Videotaped Experiments and Observations Journal of Scientific Exploration, Vol. 14, No. 2, pp. 233–255

Rupert Sheldrake (2003) Hét kísérlet, amely megváltoztathatja a világot Bioenergetic Kft., Budapest

Design © GSArt.hu | Minden jog fenntartva.