A család, mint rendszer nem ismeretlen fogalom a családterapeuták számára (Goldenberg, 2008). Számos családterápiás elmélet alapját képezi a családállítás működési elveinek. Egy család jóval több, mint olyan egyének összessége, akik közös fizikai és pszichés közegben élnek együtt. Egy ilyen rendszerben az egyéneket erős, tartós, kölcsönös, többgenerációs érzelmi kötődések és lojalitások kötik egymáshoz. A család hatóereje olyan nagy, hogy befolyása még a tagokat elválasztó hatalmas távolság esetén is megmarad. A rendszer teljessége miatt minden egyes összetevő mozgása kihat az egészre.

Ha egy családtagnak tünete van, az a család egészét érinti. Virginia Satir leírja, hogy a családtagok a tünet által tartják egyensúlyban a rendszert, és ezért hatalmas „árat" fizetnek a tünethordozás kapcsán.

A pszichodinamikus és rendszerszemlélet ötvözésének modellje a fokális családterápia, amely a családtagok életében előforduló traumatikus eseményeket kutatja. A családi rendszeren belül elsődlegesen a kommunikációt, interakciókat vizsgálják. A családokban szabályrendszerek működnek (adok-kapok elve, homeosztázis), amelyek nagyon hasonlítanak a családállításban megjelenő törvényekhez, annyi különbséggel, hogy ez utóbbiak más, mélyebb, megfoghatatlanabb szinteken is működnek.

 

Forrás:

Sas Viktória (2010) Az elveszített ikertestvér jelenségének vizsgálata a családállítás módszerén keresztül Károli Gáspár Református Egyetem, Bölcsészettudományi Kar, Pszichológiai Intézet, Szakdolgozat

Hivatkozások:

H. I. Goldenberg (2008) Áttekintés a családról I-II. kötet Animula, Budapest

Design © GSArt.hu | Minden jog fenntartva.