Érezte már azt, hogy erőtlen, és fásult? Valahogy nincs kedve hozzákezdeni a dolgokhoz. Mintha nem lenne értelme.

Szinte olyan, mintha nem lenne teljesen egész. Mintha hiányozna Önből egy rész, ami hinne a dolgok rendes folyásában. Mintha nem lenne teljesen erejénél, pedig ez régebben nem volt jellemző... Várjunk csak, mióta is?

Kevesen tudják, hogy amikor az embert trauma, vagy nem hétköznapi esemény éri -- baleset, egy szeretett személy elvesztése, szakítás, akár egy nagyobb ijedelem -- olyankor előfordulhat, hogy a helyzet túlzott stresszszintjéből fakadóan az ember lelkének egy része nem bírja elviselni a történteket, és eltűnik, mintha sose lett volna. Ez alapvetően a túlélést szolgálja, azonban gyakori, hogy az elveszett lélekrész a kellemetlen helyzet után sem hozzáférhető. Ez azért gond, mert a lélekrész mindig magában foglal lelki erőt is, amelyre az illetőnek szüksége lenne. Előfordul, hogy ezzel együtt elvesznek értékes jellemzők, képességek. Lehet, hogy az illetőn meg is látszik a lélekrész-vesztés, például gyengébb lesz a hangja, megváltozik a személyisége. Még a szokások is megváltozhatnak.

Súlyos esetben elveszhetnek emlékek is. Ha a gyerekkoráról egyáltalán nincsen, vagy csak kevés az emléke, valószínű, hogy veszthetett gyerekként lélekdarabot.

Ha a test is sérül -- baleset vagy beavatkozás során -- akár alapvető fizikai képességek is elveszhetnek, pl. a járás képessége, amit néhány esetben újra lehet tanulni.

Az erő, a motiváltság, a hit, a lelki jellemzők viszont nyomtalanul eltűnhetnek.

Egyszer azzal fordult hozzám valaki, hogy erőtlennek, energiátlannak érzi magát. Lélekrész-vesztés állt a háttérben, és a visszahozásakor kiderült, hogy egy gyermekkori betegség miatti kórházi tartózkodás során veszett el a rész. Kisgyerekként az anyától való elszakítottság (pár nap, vagy több) nagy törést okozhat a gyerek lelkében, aki úgy éli meg tudat alatt az elszakítást, mintha az örökre szólna. A gyerek elvesztette erejének egy részét, és ez megmutatkozott felnőttként is.

Visszajelzésként ezt kaptam:

„Képzeld, valami megváltozott! Bár sokszor érzem magam fáradtnak, az energiaszintem mintha más lenne. Olyan dolgokat is elintézek, amikre eddig nem volt energiám.”

Máskor pedig jött hozzám egy hölgy, akinek párkapcsolati problémái voltak, nem találta azt, akivel hosszú távon el tudná képzelni az életét. Nagyon sokat dolgozott már magán különböző módszerek segítségével, amelyek hatékonyak voltak, de valami még hiányzott. Valahogy nem volt meg a hite abban, hogy tényleg találhat olyan embert, akivel normális kapcsolata lehet. Régebben még megvolt benne ez a bizalom, de ahogy jöttek sorra a félresikerült kapcsolatok, egyre inkább kezdte hitét veszteni. Tulajdonképpen minden egyes kapcsolat végével elveszett belőle egy rész. Ezeket hoztuk vissza. Visszajelzése:

„Azért írok, hogy tudósítást adjak: meglepően jól vagyok.

Igyekszem egyelőre nem aggódni, hogy a jól-lét csak átmeneti, meg nyilván a szokásos szkepszisemmel kezelek mindent, de az azért mégis nagyon erős élmény, hogy visszatért az optimista, örömmel szemlélődős énem. Azaz valahogy lett életkedvem feladatokhoz, elmúlt belőlem a "semminek nincs igazán értelme". 

Ez az érzés valóban ahhoz az időszakhoz köthető, amikor a lélekrész-vesztés megtörténhetett, mert előtte kifejezetten idealista és kiegyensúlyozott, már-már naiv életszemléletem volt, azaz minden apróságnak tudtam örülni, az aszalt banánnak is, ahogy úszik a müzli tetején.” 

A lélekrész-vesztés nem csak azért nehéz, mert elvesznek vele fontos készségeink, hanem azért is, mert az űr helyén könnyen keletkezhetnek tünetek, betegségek. Szó szerint elveszthetjük az egész-ségünket.

Szerencsére ezeket a lélekrészeket vissza lehet szerezni, akár a családállítás módszerével, akár az ősi sámánhagyományok segítségével.

Keressen bátran, ha úgy érzi, érintett lehet lélekrész-vesztésben! Olykor előfordul, hogy nem ez áll a probléma hátterében, vagy előtte más módszerekhez érdemes folyamodni. Megbeszéljük, mi az, ami a legjobb az Ön esetében!

Design © GSArt.hu | Minden jog fenntartva.